Hungarian version below
This summer was so busy. Gyulus had several business trips (China, the Netherlands) therefore I was usually alone with the boys (of course my mom helped a lot). We celebrated Norman’s birthday and Warren’s christening. Finally, we spent more than one week in Mallorca before Gyulus has traveled to Vietnam to support the production start.
So Mallorca, it was a great opportunity for the first flight with kids. When we found our place on the plane Norman told that “Thanks Mom and Dad for the holiday but now we can go home…” and started to play his exorcist attraction (temper tantrums) I really thought that we have had to leave the plane and it will departure without us. After 20 minutes of crying and hysterical fighting he calmed down and sat down to Gyulus’ lap. We transferred in Zurich and I prayed that Norman won’t repeat his show again. Fortunately, he decided that he is a BIG BOY and BRAVE so from this moment he can fly as an adult and sit on his place. During the holiday he mentioned so many times that “I want to go home”, “I don’t want to sleep here” or do anything that I started to worry about our migration to Vietnam….
On the way back we didn’t have any problem with boys, they slept peacefully as angels.
Yesterday (10.08.), Gyulus traveled to Vietnam for 4 weeks. Norman asks in each 10 minutes: When Daddy is coming home? Will he come back? I feel that we will have very long 4 weeks…
Hungarian version
Az idei nyarunk igazán zsúfolt volt, s hamar eltelt, bár még csak augusztus eleje van. Gyulus sokat utazott (Kína, Hollandia) így sok időt voltunk egyedül a gyerkőcökkel, persze a mama besegített. Csavarogtunk a barátokkal, tesómmal, hogy hamarabb elteljen az idő. Aztán megünnepeltük a Norman szülinapjat, illetve a Warren keresztelőjét is. S még mielőtt Gyulus visszament volna Vietnamba, elmentünk “nyaralni” Mallorcara. (Nyaralni nem megy az ember kisgyerekkel, csak máshol vigyáz rájuk… :D) De ez remek alkalomnak tűnt, hogy először repülünk a fiúkkal. Termeszetesen nem ment zökkenőmentesen, miután megtaláltuk a helyünket a gépen, Norman közölte köszöni szépen a nyaralást, neki ennyi elég is volt, menjünk haza, ő a Toyota-val jön, s amúgy is otthon akar aludni. S ezzel belekezdett a kb 20 perces ördögűző hisztérias rohamba… Komolyan azt gondoltam, hogy leszállítanak a gépről, s nekünk ennyi volt a nyaralás. Végül nagy nehezen a szomszéd utasok segítségével sikerült elterelni a figyelmét, s Gyulus ölében becsatoltuk az övet, s elindult a gép. Zürichben át kellett szállnunk, rettegtem s imádkoztam, hogy ne adja elő ujra a magánszámot, de szerencsére itt eszébe jutott, hogy ő nagyfiu es bátor is, így ő már tud repülni, mint a nagyok. Aztán persze, az egész nyaraláson haza akart menni, igy elkezdtem aggódni hogyan fogunk Vietnámba költözni, ha a gyerekem, nem akar máshol aludni, csak “otthon”.
Hazafelé mindkét fiú kis angyal módjára békésen szunyókált.
Gyulus tegnap (aug.10.-en) elutazott 4 hetre, a fiúk hiányolják már most az apjukat, s ez főkent nyafogásban, s hisztiben nyilvánul meg, azt hiszem hosszú 4 hetem lesz. Norman csak 10 percenként kérdezi meg mikor jön haza Apa? Ugye nem örökre ment el?
Vietnam with padavans 